A modern ember civilizációs közegben él: technológiában, kultúrában, intézményekben.
Ez a kategória azokat a mintázatokat vizsgálja, amelyek formálják az önértelmezést és a kollektív működést.
(Avagy mikor tudunk eleget ahhoz, hogy végre döntsünk?) Egy üzlettárs vagy ügyfél nem válaszol. Egy intézmény újabb iratot kér, bár az előző körben még mást mondott. Egy beszélgetésben valaki megrendíthetetlen bizonyossággal állít valamit, amelyről jól érzékelhetően elég csekély ismerete van.…
(Avagy mikor válik a leírás rejtett ítéletté?) Egy társadalomkritikai rendszer előbb-utóbb önmagára is rákényszerül. Nem azért, mert különösen gyanakvó, és nem is azért, mert mentegetőzni akar. Hanem leginkább azért, mert minden diagnózis egyúttal helyzetet is teremt: kijelöl valamit, amit látni…
(Avagy miért nem archívum a kollektív emlékezet?) Egy közösség nem azért emlékezik, mert múltja van. Múltja mindennek van. Egy közösség azért emlékezik, mert valamit a múltból még mindig hordoznia kell. Nem pusztán eseményeket, dátumokat, neveket, hanem olyan terheket, amelyek még…
(Avagy mit bír el egy társadalom magából?) Egy társadalom minőségét nem az mutatja meg, milyen értékeket hirdet magáról. Nem az, milyen szavakat használ, milyen ünnepeket tart, milyen eszmékre hivatkozik, és milyen képet próbál fenntartani saját működéséről. Ezek többnyire felszíni önleírások.…
(Avagy miért nem tudunk már együtt valóságot fenntartani?) Az együttlét nem azonos az együttlátással. Ez a különbség ma egyre nehezebben észrevehető, mert a modern társadalom a kapcsolat látható formáit összekeveri a közös valóság fennállásával. Emberek beszélnek egymással, együtt élnek, együtt…
(Avagy miért ragaszkodunk olyan makacsul ahhoz, amit valójában nem is gondoltunk végig?) A modern ember egyik legfeltűnőbb szokása, hogy mindenről van véleménye. Nem feltétlenül kidolgozott, nem feltétlenül mély, és többnyire nem is hosszabb belső vizsgálat eredménye. De van. Gyorsan, készenlétben,…
Van egy félreértés, amely a modern ember önértelmezésének jelentős részét torzítja. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az emberek világnézetek, értékek és eszmék szerint rendezik be az életüket. Mintha a vallás, a politika, a minimalizmus, a túléléskultúra vagy éppen a folyamatos…
Az elbutulás ritkán látványos folyamat. Nem jár drámai összeomlással, nem követel külső kényszert, és nem is feltételez alacsony intelligenciát. Éppen ellenkezőleg: többnyire ott jelenik meg, ahol az értelem látszólag zavartalanul működik, a reakciók gyorsak, a döntések határozottak, a rendszer pedig…
(A Z generáció vallásossága) (Az előző cikkemre érkezett több olvasói reakció nyomán világossá vált számomra, hogy a fialatabb generáció egy részének a vallás felé fordulásával kapcsolatosan sokan nem vesznek észre kulcsfontosságú eltéréseket a hagyományon alapuló vallásossághoz képest. Ebben a cikkemben…
(A vallás privatizációja a globális Nyugaton) A Nyugat nem vallástalanodik el. Ez fontos pontosítás. Ami eltűnőben van, az nem a transzcendens iránti igény, hanem a hit intézményes formája. Az a gondolat, hogy a végső kérdésekre létezik külső, kollektív, tekintélyelvű válaszrendszer,…