Az Integrum filozófiai tengelye. A világ és a tudat szerkezetének tisztázása nem elvont spekulációként, hanem a modern ember tapasztalatának közvetlen elemzéseként.
Egy meghibásodott számítógép, negyvenötezer forint és egy új szokás. Egy kivételesen eseménytelen szombati reggelen nem indult el a laptopom. A ventilátor néhány másodpercre felpörgött, aztán elhallgatott. A képernyő fekete maradt. Négyéves laptop volt. Nem annyira értékes, pláne nem új, technikai…
(Avagy hogyan élünk azzal, amit már beláttunk?) Van, amit az ember már ért, ennek ellenére mégsem tudja másként megélni. Felismeri egy visszatérő reakció eredetét, ismeri egy kapcsolat határait, pontosan meg tudja fogalmazni, mi veszett el valakivel. A következő helyzetben mégis…
(Avagy mi marad a distillációból, ha nincs, ami megőrizze?) Az Abszolútum nem következik logikai szükségszerűséggel abból, amit ez a rendszer korábban leírt. Nem megfigyelhető, nem mérhető, és nem is bizonyítható. Ezért nem bizonyított állításként kell kezelni, hanem vállalt posztulátumként. Ez…
(Avagy miért nem csupán a másik hiányzik?) A gyászról többnyire két nyelven szokás beszélni. Az egyik pszichológiai. Folyamatot lát benne: veszteséget, kötődést, feldolgozást, szakaszokat, visszaeséseket, alkalmazkodást. A másik vallási vagy metafizikai vigaszt kínál: túlélést, találkozást, folytatást, transzcendens értelmet. Mindkét nyelv…
(Avagy miért nem a tudat egyedül alakítja át a tapasztalatot?) A Distillatív Metafizika eddig elsősorban a tudat működéséről beszélt. Műveleti térről, distillációról, zajról, csendről, Abszolútumról. Arról, hogyan halad át a tapasztalat egy tudati szerkezeten, és mikor képes esszenciává sűrűsödni. Mindez…
(Avagy a „világnyitás” metafizikája) A Distillatív Metafizika eddig elsősorban az egyéni tudat működéséről beszélt. Arról, hogyan halad át a tapasztalat egy műveleti téren, hogyan sűrűsödik esszenciává, hogyan válik zajjá, ha nem képes átalakulni, és hogyan marad meg mindaz, ami valóban…
A csendet általában hiányként fogjuk fel. A zaj megszűnéseként, az inger eltűnéseként, a történés leállásaként. Hajlamosak vagyunk úgy gondolkozni, mintha a csend csak akkor jönne létre, amikor „nem történik semmi”. Ez a felfogás ráadásképp felettébb következetesnek tűnik egy olyan világképben,…
A Distillatív Metafizika egyik leggyakoribb félreértése, hogy a zajt a distilláció kudarcának, selejtjének vagy puszta akadályának tekinti. Mintha kizárólag az esszencia volna az értékes forma, a zaj pedig az, ami ebből kimarad. Ez a nyelv azonban félrevezető. A zaj és…
A distilláció nem cél, és nem is teljesítmény. Nem lehet egyszer csak „elérni”, és azután egyszerűen csak kipipálni. A Distillatív Metafizika ezért nem beszél módszerekről, gyakorlatokról vagy fejlődési ívekről. Mégis van értelme feltenni a kérdést: milyen feltételek mellett nem akad…
A distilláció nem automatikus. Nem következik be pusztán attól, hogy megtörténik valamiféle tapasztalat, és nem garantált attól sem, hogy valaki „reflektív”, „érzékeny” vagy „mély”. A Distillatív Metafizika egyik legfontosabb állítása éppen az, hogy a tapasztalat önmagában nem alakít át. Csak…