A modern ember civilizációs közegben él: technológiában, kultúrában, intézményekben.
Ez a kategória azokat a mintázatokat vizsgálja, amelyek formálják az önértelmezést és a kollektív működést.
(Avagy a narratíva nélküli vég.) A halál előtti félelemről sokat beszélünk, de majdnem mindig rossz kérdéseket teszünk fel. Azt hisszük, a fájdalomtól való félelemről van szó, vagy a testi leépülésről, esetleg az ismeretlentől való szorongásról. Ezek persze mind jelen lehetnek,…
A modern Nyugat különösen rosszul viseli a felejtést. Nem azt, hogy az emberek meghalnak, ahhoz azért már hozzászoktunk. Hanem azt, hogy eltűnnek. Hogy két generáció után már nincs arc, nincs hang, nincs belső kép. Legfeljebb egy név, aztán az sem.…
(Az ötvenes férfi rejtett elszigetelődése.) Van egy pont, ahol a vagyon már nem egyszerűen lehetőségeket nyit, hanem lezár. Nem kapukkal, hanem láthatatlan határokkal. Nem is tiltással, hanem inkább kényelemmel. Az ember nem érzi úgy, hogy kizárták valamiből. Inkább úgy fogalmazódik…
Van egy mondat, amelyet a nyugati kultúra nem hajlandó kimondani, pedig mindenki érzi az igazságát: sok ember élete egyszerűen érdektelen. Nem tragikus, gonosz, esetleg elhibázott. Egyszerűen csak lapos és eseménytelen. Valódi tapasztalat nélküli. És ami a legfontosabb: nem válik belső…
A szabadság ígérete a modern világ egyik legerősebb alapélménye. Nem azért, mert beteljesült, hanem mert állandóan jelen van lehetőségként. Az ember soha nem választhatott ennyi életformát, identitást, pályát, világnézetet. A kényszerek lebomlottak, a határok fellazultak, a mozgástér kitágult. Mégis ritkán…
(Avagy miért nem bírjuk már ki egymást.) Van egy csendes változás, amely mélyebben rombolja a nyugati kultúrát, mint bármilyen technológiai fordulat vagy politikai törésvonal: eltűnt a kapcsolatokból a súrlódás iránti tolerancia. Nem a konfliktus tűnt el – az soha nem…
Rend mindig volt. És ahol rend volt, ott utólag szinte törvényszerűen megjelent az a gondolat is, hogy az élet akkor még „a helyén volt”. Mintha a világ egykor magától értetődően értelmesebb lett volna, s mintha az ember nem küszködött volna…
Van egy szó, amelyet a nyugati kultúra az elmúlt évtizedekben teljesen elhasznált: jelentés. Ma mindennek „jelentése van”. Minden tapasztalat „értelmes”. Minden szenvedés „tanít”. Minden történés „okkal történt”. A világ egy hatalmas, túlmagyarázott rendszer lett, ahol semmi sem maradhat pusztán az,…
A belső függetlenség mint szociális veszély A gondolkodó ember minden korban gyanús volt. Nem feltétlenül az a baj vele, hogy hangos, esetleg lázadásra lenne hajlamos, nem is feltétlenül azért, mert kritikus. A fő gondot az adja, hogy nem kiszámítható. Nem…
Mi történik, amikor az értelem feladja a határait? A jelenkor egyik legfurcsább tapasztalata nem az, hogy sok az információ, hanem az, hogy minden egyszerre tűnik fontosnak és jelentéktelennek. Nem az igazság hiányzik, hanem a különbségtétel képessége. Az ember nem azért…