(Avagy miért nem tudunk már együtt valóságot fenntartani?) Az együttlét nem azonos az együttlátással. Ez a különbség ma egyre nehezebben észrevehető, mert a modern társadalom a kapcsolat látható formáit összekeveri a közös valóság fennállásával. Emberek beszélnek egymással, együtt élnek, együtt…
(Avagy a „világnyitás” metafizikája) A Distillatív Metafizika eddig elsősorban az egyéni tudat működéséről beszélt. Arról, hogyan halad át a tapasztalat egy műveleti téren, hogyan sűrűsödik esszenciává, hogyan válik zajjá, ha nem képes átalakulni, és hogyan marad meg mindaz, ami valóban…
(Avagy miért stabilabbak azok a kapcsolatok, amelyek nem szükségből születnek?) A romantikus gondolkodás egyik legmélyebb előfeltevése az, hogy a kapcsolat alapja a kölcsönös szükség. Két ember találkozik, felismeri egymásban azt, ami hiányzik az életéből, és a kapcsolat ebből a felismerésből…
(Avagy miért ragaszkodunk olyan makacsul ahhoz, amit valójában nem is gondoltunk végig?) A modern ember egyik legfeltűnőbb szokása, hogy mindenről van véleménye. Nem feltétlenül kidolgozott, nem feltétlenül mély, és többnyire nem is hosszabb belső vizsgálat eredménye. De van. Gyorsan, készenlétben,…
A csendet általában hiányként fogjuk fel. A zaj megszűnéseként, az inger eltűnéseként, a történés leállásaként. Hajlamosak vagyunk úgy gondolkozni, mintha a csend csak akkor jönne létre, amikor „nem történik semmi”. Ez a felfogás ráadásképp felettébb következetesnek tűnik egy olyan világképben,…
(Avagy miért nem pihenünk akkor sem, amikor látszólag semmi sem történik?) A modern ember egyik legmélyebb fáradtsága nem a túlterheltségből fakad. Nem egyszerűen abból, hogy túl sok a feladat, túl kevés az idő, és túl sűrű a napirend. Ez csak…
Van egy félreértés, amely a modern ember önértelmezésének jelentős részét torzítja. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az emberek világnézetek, értékek és eszmék szerint rendezik be az életüket. Mintha a vallás, a politika, a minimalizmus, a túléléskultúra vagy éppen a folyamatos…
A Distillatív Metafizika egyik leggyakoribb félreértése, hogy a zajt a distilláció kudarcának, selejtjének vagy puszta akadályának tekinti. Mintha kizárólag az esszencia volna az értékes forma, a zaj pedig az, ami ebből kimarad. Ez a nyelv azonban félrevezető. A zaj és…
(Avagy miért hisszük, hogy velünk nem történhet meg?) Az emberi ego egyik legmélyebb reflexe a kivételesség hite. Nem feltétlenül hangosan, nem feltétlenül tudatosan, de szinte minden ember hordoz magában egy csendes előfeltevést: ami másokkal megtörténik, az velünk valahogy mégsem fog.…
Az elbutulás ritkán látványos folyamat. Nem jár drámai összeomlással, nem követel külső kényszert, és nem is feltételez alacsony intelligenciát. Éppen ellenkezőleg: többnyire ott jelenik meg, ahol az értelem látszólag zavartalanul működik, a reakciók gyorsak, a döntések határozottak, a rendszer pedig…