(Avagy mikor válik a segítség önfeladássá?) A gondoskodást túl könnyen azonosítjuk a szeretettel. Mintha aki szeret, annak természetes módon gondoskodnia kellene, és mintha a gondoskodás mélységét az mutatná, meddig képes elmenni a másikért. Aki többet bír, az jobban szeret. Aki…
(Avagy mit bír el egy társadalom magából?) Egy társadalom minőségét nem az mutatja meg, milyen értékeket hirdet magáról. Nem az, milyen szavakat használ, milyen ünnepeket tart, milyen eszmékre hivatkozik, és milyen képet próbál fenntartani saját működéséről. Ezek többnyire felszíni önleírások.…
(Avagy miért nem a tudat egyedül alakítja át a tapasztalatot?) A Distillatív Metafizika eddig elsősorban a tudat működéséről beszélt. Műveleti térről, distillációról, zajról, csendről, Abszolútumról. Arról, hogyan halad át a tapasztalat egy tudati szerkezeten, és mikor képes esszenciává sűrűsödni. Mindez…
(Avagy miért nem a folyamatos hozzáférés mélyíti el a kapcsolatot?) A modern kapcsolatok egyik legmakacsabb félreértése, hogy a jelenlétet összekeverik a rendelkezésre állással. Mintha az volna a közelség bizonyítéka, hogy a másik bármikor elérhet, megszólíthat, bevonhat, aktiválhat. Mintha a kapcsolat…
(Avagy miért nem tudunk már együtt valóságot fenntartani?) Az együttlét nem azonos az együttlátással. Ez a különbség ma egyre nehezebben észrevehető, mert a modern társadalom a kapcsolat látható formáit összekeveri a közös valóság fennállásával. Emberek beszélnek egymással, együtt élnek, együtt…
(Avagy a „világnyitás” metafizikája) A Distillatív Metafizika eddig elsősorban az egyéni tudat működéséről beszélt. Arról, hogyan halad át a tapasztalat egy műveleti téren, hogyan sűrűsödik esszenciává, hogyan válik zajjá, ha nem képes átalakulni, és hogyan marad meg mindaz, ami valóban…
(Avagy miért stabilabbak azok a kapcsolatok, amelyek nem szükségből születnek?) A romantikus gondolkodás egyik legmélyebb előfeltevése az, hogy a kapcsolat alapja a kölcsönös szükség. Két ember találkozik, felismeri egymásban azt, ami hiányzik az életéből, és a kapcsolat ebből a felismerésből…
(Avagy miért ragaszkodunk olyan makacsul ahhoz, amit valójában nem is gondoltunk végig?) A modern ember egyik legfeltűnőbb szokása, hogy mindenről van véleménye. Nem feltétlenül kidolgozott, nem feltétlenül mély, és többnyire nem is hosszabb belső vizsgálat eredménye. De van. Gyorsan, készenlétben,…
A csendet általában hiányként fogjuk fel. A zaj megszűnéseként, az inger eltűnéseként, a történés leállásaként. Hajlamosak vagyunk úgy gondolkozni, mintha a csend csak akkor jönne létre, amikor „nem történik semmi”. Ez a felfogás ráadásképp felettébb következetesnek tűnik egy olyan világképben,…
(Avagy miért nem pihenünk akkor sem, amikor látszólag semmi sem történik?) A modern ember egyik legmélyebb fáradtsága nem a túlterheltségből fakad. Nem egyszerűen abból, hogy túl sok a feladat, túl kevés az idő, és túl sűrű a napirend. Ez csak…