A distilláció nem cél, és nem is teljesítmény. Nem lehet egyszer csak „elérni”, és azután egyszerűen csak kipipálni. A Distillatív Metafizika ezért nem beszél módszerekről, gyakorlatokról vagy fejlődési ívekről. Mégis van értelme feltenni a kérdést: milyen feltételek mellett nem akad…
(Amikor már nem kell reagálni.) A korábbi írások a reakciók és jelentések szerkezetét bontották le. Azonban amikor a reakciók elcsendesednek, és a figyelem nem ugrik többé minden ingerre, sokan várnak valamit. Egy következő lépést, egy új tartalmat, egy irányt, amely…
(A Z generáció vallásossága) (Az előző cikkemre érkezett több olvasói reakció nyomán világossá vált számomra, hogy a fialatabb generáció egy részének a vallás felé fordulásával kapcsolatosan sokan nem vesznek észre kulcsfontosságú eltéréseket a hagyományon alapuló vallásossághoz képest. Ebben a cikkemben…
A distilláció nem automatikus. Nem következik be pusztán attól, hogy megtörténik valamiféle tapasztalat, és nem garantált attól sem, hogy valaki „reflektív”, „érzékeny” vagy „mély”. A Distillatív Metafizika egyik legfontosabb állítása éppen az, hogy a tapasztalat önmagában nem alakít át. Csak…
(A vallás privatizációja a globális Nyugaton) A Nyugat nem vallástalanodik el. Ez fontos pontosítás. Ami eltűnőben van, az nem a transzcendens iránti igény, hanem a hit intézményes formája. Az a gondolat, hogy a végső kérdésekre létezik külső, kollektív, tekintélyelvű válaszrendszer,…
(Avagy a nem-reagálás mint aktív döntés) A nem-bevonódásról mint pozícióról még korábban leírtak után érdemes egy finomabb szintet is megvizsgálni: azt, hogy mi történik a figyelem szintjén, amikor a reakció nem automatikus. A nem-reagálásról sokáig úgy beszélünk, mintha hiány lenne.…
(Hanem műveleti tér.) Amikor a tudatról beszélünk, ösztönösen tartalmakra gondolunk. Gondolatokra, érzelmekre, emlékekre, képekre, belső történetekre. Mintha csak a tudat egyfajta tároló volna, amelyben ezek az elemek elhelyezkednek, azon belül pedig mozognak és hatnak egymásra. Ez a kép ugyan rendkívül…
(Avagy a narratíva nélküli vég.) A halál előtti félelemről sokat beszélünk, de majdnem mindig rossz kérdéseket teszünk fel. Azt hisszük, a fájdalomtól való félelemről van szó, vagy a testi leépülésről, esetleg az ismeretlentől való szorongásról. Ezek persze mind jelen lehetnek,…
A halál kérdése minden metafizikában megkerülhetetlen. Nem azért, mert misztikus, hanem mert lezárja a működést, amelyről addig beszéltünk. A legtöbb rendszer itt vagy vigaszt kínál, vagy jelentést gyárt. A Distillatív Metafizika egyikre sem hajlandó. A halál ebben a gondolkodásban nem…
(Avagy mi marad számottevő akkor, amikor már nem minden kér figyelmet?) Amikor a nem-bevonódás félreértései elcsendesednek, és a reakciók kényszere megszűnik, sokan egy furcsa állapotba kerülnek. Nem üresség ez, inkább ritkulás. Mintha a világ nem kisebb lenne, csak kevésbé zsúfolt.…