adminintegrum

adminintegrum

A kozmikus közöny etikája

Miután világossá vált, hogy a világ nem terv, hanem distillációs rendszer, és hogy az ember nem cél, hanem érzékelő, egy kérdés elkerülhetetlenül felmerül. Ha nincs szándék, nincs igazságosság, és nincs előre megírt irány, akkor milyen értelemben beszélhetünk egyáltalán etikáról? A…

A szabadság félbemaradása

A szabadság ígérete a modern világ egyik legerősebb alapélménye. Nem azért, mert beteljesült, hanem mert állandóan jelen van lehetőségként. Az ember soha nem választhatott ennyi életformát, identitást, pályát, világnézetet. A kényszerek lebomlottak, a határok fellazultak, a mozgástér kitágult. Mégis ritkán…

A világ nem terv

(Hanem distillációs rendszer.) Miután világossá vált, hogy a tapasztalat képes megmaradni egy olyan mezőben, amelyet Abszolútumnak nevezünk, egy következő kérdés elkerülhetetlenné válik. Milyen világ az, amely ezt a megmaradást egyáltalán lehetővé teszi? Milyen szerkezetű az a valóság, amely nem pusztán…

Az ember nem középpont

(Hanem az Abszolútum érzékszerve.) A legtöbb ember vagy túl sokat, vagy túl keveset gondol magáról. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a világ értük van, mások pedig pont ellenkezőleg azt gondolják magukról, hogy teljesen jelentéktelenek benne. Mindkét álláspont kényelmes. És…

Az ingerhez való jog illúziója

A modern ember egyik legmakacsabb hiedelme, hogy ami eljut hozzá, arra reagálnia kell. Mintha az inger puszta megjelenése már önmagában jogcímet teremtene a megszólalásra. Mintha a figyelem nem választás volna, hanem kötelesség. Mintha minden, ami eléri az érzékelés küszöbét, automatikusan…

Az Abszolútum nem valami

(A mező, amiben a distillált tapasztalat megmarad.) Az eddigi szövegek egyetlen állítást építettek fel következetesen: nem minden tapasztalat válik azzá, akik vagyunk. Ami nem képes beépülni, az szétesik, zajjá válik, és visszatérő torzulásként kísért tovább. Ami viszont átmegy a distilláción,…