A szabadság ígérete a modern világ egyik legerősebb alapélménye. Nem azért, mert beteljesült, hanem mert állandóan jelen van lehetőségként. Az ember soha nem választhatott ennyi életformát, identitást, pályát, világnézetet. A kényszerek lebomlottak, a határok fellazultak, a mozgástér kitágult. Mégis ritkán…
(Hanem distillációs rendszer.) Miután világossá vált, hogy a tapasztalat képes megmaradni egy olyan mezőben, amelyet Abszolútumnak nevezünk, egy következő kérdés elkerülhetetlenné válik. Milyen világ az, amely ezt a megmaradást egyáltalán lehetővé teszi? Milyen szerkezetű az a valóság, amely nem pusztán…
Az unalomnak manapság rossz a reputációja. A modern világ szemében az unalom hiba, hiány, működési zavar. Valami, amit azonnal ki kell tölteni, el kell ütni, meg kell szüntetni. Mintha az idő, amelyben „nem történik semmi”, eleve veszélyes volna. Ez nem…
(Avagy miért nem bírjuk már ki egymást.) Van egy csendes változás, amely mélyebben rombolja a nyugati kultúrát, mint bármilyen technológiai fordulat vagy politikai törésvonal: eltűnt a kapcsolatokból a súrlódás iránti tolerancia. Nem a konfliktus tűnt el – az soha nem…
(Hanem az Abszolútum érzékszerve.) A legtöbb ember vagy túl sokat, vagy túl keveset gondol magáról. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a világ értük van, mások pedig pont ellenkezőleg azt gondolják magukról, hogy teljesen jelentéktelenek benne. Mindkét álláspont kényelmes. És…
A modern ember egyik legmakacsabb hiedelme, hogy ami eljut hozzá, arra reagálnia kell. Mintha az inger puszta megjelenése már önmagában jogcímet teremtene a megszólalásra. Mintha a figyelem nem választás volna, hanem kötelesség. Mintha minden, ami eléri az érzékelés küszöbét, automatikusan…
(A mező, amiben a distillált tapasztalat megmarad.) Az eddigi szövegek egyetlen állítást építettek fel következetesen: nem minden tapasztalat válik azzá, akik vagyunk. Ami nem képes beépülni, az szétesik, zajjá válik, és visszatérő torzulásként kísért tovább. Ami viszont átmegy a distilláción,…
Rend mindig volt. És ahol rend volt, ott utólag szinte törvényszerűen megjelent az a gondolat is, hogy az élet akkor még „a helyén volt”. Mintha a világ egykor magától értetődően értelmesebb lett volna, s mintha az ember nem küszködött volna…
A figyelemről általában úgy beszélünk, mintha valamilyen belső képesség volna: koncentráció, empátia, jelenlét. Pedig a figyelem valójában nem tulajdonság, hanem hatókör. Egy olyasféle belső tér, amelyen belül az ember jelenléte még következményekkel jár. Ahol az, hogy odafigyelünk valamire, nem puszta…
Van egy szó, amelyet a nyugati kultúra az elmúlt évtizedekben teljesen elhasznált: jelentés. Ma mindennek „jelentése van”. Minden tapasztalat „értelmes”. Minden szenvedés „tanít”. Minden történés „okkal történt”. A világ egy hatalmas, túlmagyarázott rendszer lett, ahol semmi sem maradhat pusztán az,…