A modern Nyugat különösen rosszul viseli a felejtést. Nem azt, hogy az emberek meghalnak, ahhoz azért már hozzászoktunk. Hanem azt, hogy eltűnnek. Hogy két generáció után már nincs arc, nincs hang, nincs belső kép. Legfeljebb egy név, aztán az sem.…
(Hanem működés.) „Az én tudatom” – így beszélünk róla. Mintha a tudat olyasvalami lenne, ami csakis hozzánk tartozik, amit birtoklunk, amivel mi magunk rendelkezünk. Mintha a tudat csupán egy belső tárgy volna, amelynek mi vagyunk a gazdái, és amely felett…
(A nem-bevonódás egyik leggyakoribb félreolvasása, hogy az élmény elutasításával vagy passzivitással azonosítják. Ez a félreértés valójában egy másik jelenségre mutat rá: az interpasszivitás csendes, de egyre meghatározóbb jelenlétére.) A modern ember egyik legkevésbé felismert viselkedésmintája nem az aktivitás túlburjánzása, hanem…
(Az ötvenes férfi rejtett elszigetelődése.) Van egy pont, ahol a vagyon már nem egyszerűen lehetőségeket nyit, hanem lezár. Nem kapukkal, hanem láthatatlan határokkal. Nem is tiltással, hanem inkább kényelemmel. Az ember nem érzi úgy, hogy kizárták valamiből. Inkább úgy fogalmazódik…
A nem-bevonódás nem közöny, hanem fegyelmezett határ: a reakciókultúrából a szelektív jelenlét felé vezető átállás. A kognitív leválás után szinte törvényszerűen megjelenik egy belső félreértés, amely nem kívülről támad, hanem gondolati reflexként emelkedik fel: ha nem vonódom be, akkor nem…
Amennyiben a világ valóban nem erkölcsi rendszer, hanem distillációs mező, attól még a jó és a rossz fogalma nem tűnik el, viszont átalakul. Nem értékítéletként működik tovább, hanem hőmérsékletként. A világ azért nem erkölcsi rendszer, mert nem értékel. Nem jutalmaz…
(Fizikai – Érzelmi – Kognitív) A detachmentről általában úgy beszélünk, mintha egyetlen dolog lenne. Mintha lenne egy pont, ahol az ember „kilép”, „elenged”, „túlteszi magát rajta”, és ezzel a történet véget érne. Valójában a detachment nem egyetlen művelet, hanem három…
Van egy mondat, amelyet a nyugati kultúra nem hajlandó kimondani, pedig mindenki érzi az igazságát: sok ember élete egyszerűen érdektelen. Nem tragikus, gonosz, esetleg elhibázott. Egyszerűen csak lapos és eseménytelen. Valódi tapasztalat nélküli. És ami a legfontosabb: nem válik belső…
Miután világossá vált, hogy a világ nem terv, hanem distillációs rendszer, és hogy az ember nem cél, hanem érzékelő, egy kérdés elkerülhetetlenül felmerül. Ha nincs szándék, nincs igazságosság, és nincs előre megírt irány, akkor milyen értelemben beszélhetünk egyáltalán etikáról? A…
A modern ember szeret úgy beszélni magáról, mint aki motivált. Elfoglalt és aktív, tele van energiával. Mintha a cselekvés mögött mindig cél, irány és belső elhatározás állna. Ez egyre ritkábban igaz. A legtöbb mai aktivitás nem motivációból fakad, hanem jutalmazási…