Rend mindig volt. És ahol rend volt, ott utólag szinte törvényszerűen megjelent az a gondolat is, hogy az élet akkor még „a helyén volt”. Mintha a világ egykor magától értetődően értelmesebb lett volna, s mintha az ember nem küszködött volna…
A figyelemről általában úgy beszélünk, mintha valamilyen belső képesség volna: koncentráció, empátia, jelenlét. Pedig a figyelem valójában nem tulajdonság, hanem hatókör. Egy olyasféle belső tér, amelyen belül az ember jelenléte még következményekkel jár. Ahol az, hogy odafigyelünk valamire, nem puszta…
Van egy szó, amelyet a nyugati kultúra az elmúlt évtizedekben teljesen elhasznált: jelentés. Ma mindennek „jelentése van”. Minden tapasztalat „értelmes”. Minden szenvedés „tanít”. Minden történés „okkal történt”. A világ egy hatalmas, túlmagyarázott rendszer lett, ahol semmi sem maradhat pusztán az,…
(A tapasztalat súlya a Distillatív Metafizikában) A Distillatív Metafizika szerint minden tapasztalat, amely egy tudaton áthalad, beépül az Élő Abszolútumba. A világ nem történeteket gyűjt, hanem élményeket, nem erkölcsöket, hanem adatokat. A tudat ebben a rendszerben szenzor: átengedi a tapasztalatot,…
Hogyan épül fel egy személyes világkép? A világkép nem ideológia, nem állásfoglalás és nem is véleménycsomag. Ez a szöveg modellt ad. Nem értelmezést, nem vigaszt, hanem szerkezetet. A világkép belső térkép: annak módja, ahogyan a tudat elrendezi mindazt, ami rajta…
A belső függetlenség mint szociális veszély A gondolkodó ember minden korban gyanús volt. Nem feltétlenül az a baj vele, hogy hangos, esetleg lázadásra lenne hajlamos, nem is feltétlenül azért, mert kritikus. A fő gondot az adja, hogy nem kiszámítható. Nem…
Miért kell egyáltalán egy embernek életművet építenie? Az „életmű” szót a legtöbben félreértik. Ösztönösen a nyilvánossághoz, elismeréshez, sikerhez, esetleg a halhatatlansághoz kötik. Mintha életműve csak annak lehetne, akinek a neve fennmarad, akinek a munkáját idézik, aki számára valahol emléktáblát avatnak.…
A detachmentet sokan félreértik. Gyakran a közönnyel azonosítják, olykor az érzelmi hidegséggel vagy valamiféle spirituális kivonulással. Úgy beszélnek róla, mintha a világ elutasítását jelentené, vagy egy kifinomult menekülési stratégiát azok számára, akik többé nem akarnak részt venni abban, ami körülöttük…
Mi történik, amikor az értelem feladja a határait? A jelenkor egyik legfurcsább tapasztalata nem az, hogy sok az információ, hanem az, hogy minden egyszerre tűnik fontosnak és jelentéktelennek. Nem az igazság hiányzik, hanem a különbségtétel képessége. Az ember nem azért…
Nem minden tapasztalat válik azzá, ami vagyunk. Ez elsőre triviális megállapításnak tűnik, mégis radikális következményekkel jár. Az emberi életet mindannyian hajlamosak vagyunk események sorozataként értelmezni: történések, élmények, döntések, traumák, sikerek és kudarcok egymásutánjaként. Mintha az élet értéke abban állna, hogy…