(A mező, amiben a distillált tapasztalat megmarad.) Az eddigi szövegek egyetlen állítást építettek fel következetesen: nem minden tapasztalat válik azzá, akik vagyunk. Ami nem képes beépülni, az szétesik, zajjá válik, és visszatérő torzulásként kísért tovább. Ami viszont átmegy a distilláción,…
Rend mindig volt. És ahol rend volt, ott utólag szinte törvényszerűen megjelent az a gondolat is, hogy az élet akkor még „a helyén volt”. Mintha a világ egykor magától értetődően értelmesebb lett volna, s mintha az ember nem küszködött volna…
A figyelemről általában úgy beszélünk, mintha valamilyen belső képesség volna: koncentráció, empátia, jelenlét. Pedig a figyelem valójában nem tulajdonság, hanem hatókör. Egy olyasféle belső tér, amelyen belül az ember jelenléte még következményekkel jár. Ahol az, hogy odafigyelünk valamire, nem puszta…
Van egy szó, amelyet a nyugati kultúra az elmúlt évtizedekben teljesen elhasznált: jelentés. Ma mindennek „jelentése van”. Minden tapasztalat „értelmes”. Minden szenvedés „tanít”. Minden történés „okkal történt”. A világ egy hatalmas, túlmagyarázott rendszer lett, ahol semmi sem maradhat pusztán az,…
(A tapasztalat súlya a Distillatív Metafizikában) A Distillatív Metafizika szerint minden tapasztalat, amely egy tudaton áthalad, beépül az Élő Abszolútumba. A világ nem történeteket gyűjt, hanem élményeket, nem erkölcsöket, hanem adatokat. A tudat ebben a rendszerben szenzor: átengedi a tapasztalatot,…
Hogyan épül fel egy személyes világkép? A világkép nem ideológia, nem állásfoglalás és nem is véleménycsomag. Ez a szöveg modellt ad. Nem értelmezést, nem vigaszt, hanem szerkezetet. A világkép belső térkép: annak módja, ahogyan a tudat elrendezi mindazt, ami rajta…
A belső függetlenség mint szociális veszély A gondolkodó ember minden korban gyanús volt. Nem feltétlenül az a baj vele, hogy hangos, esetleg lázadásra lenne hajlamos, nem is feltétlenül azért, mert kritikus. A fő gondot az adja, hogy nem kiszámítható. Nem…
Miért kell egyáltalán egy embernek életművet építenie? Az „életmű” szót a legtöbben félreértik. Ösztönösen a nyilvánossághoz, elismeréshez, sikerhez, esetleg a halhatatlansághoz kötik. Mintha életműve csak annak lehetne, akinek a neve fennmarad, akinek a munkáját idézik, aki számára valahol emléktáblát avatnak.…
A detachmentet sokan félreértik. Gyakran a közönnyel azonosítják, olykor az érzelmi hidegséggel vagy valamiféle spirituális kivonulással. Úgy beszélnek róla, mintha a világ elutasítását jelentené, vagy egy kifinomult menekülési stratégiát azok számára, akik többé nem akarnak részt venni abban, ami körülöttük…
Mi történik, amikor az értelem feladja a határait? A jelenkor egyik legfurcsább tapasztalata nem az, hogy sok az információ, hanem az, hogy minden egyszerre tűnik fontosnak és jelentéktelennek. Nem az igazság hiányzik, hanem a különbségtétel képessége. Az ember nem azért…